Angyal, pillangóval és tojássütővel

A konyhaablak párkányára
leszállt egy angyal.
Szárnyát szárítgatta;
az imént még esett.
Nem mertem mozdulni,
nehogy megzavarjam.

A pillantása mikor rámesett,
azt hihette, csak egy
tárgy vagyok csupán,
hogy nem szólok,
meg se moccanok,
csak fénylő szemeket
meresztek, mint a
vörösréz tojássütő
a konyhánk fehér falán.

Az angyal is csak bámult;
de hogy nem szólt
hozzá senki,
végül elszállt
egy fénysugáron.
Nélküle üres lett
a délután,
de maradt egy emlék,
amit dédelgethetek
szívem mélyén majd
az egész nyáron.
Egyszer én is elszállok
majd a fénysugáron,