2011. április 29., péntek

A férfi és a zöldsaláta

Közhelyként elterjedt tévhit, hogy a "férfiak nem szeretik a salátát".
Mikor egyáltalán a dolog szóba kerül, egyszerre bólintanak erre a sommásan megfogalmazott véleményre, mely egyfajta fejcsóváló, rosszalló ítélet is, a társaságban jelenlevő csalódott, reformkonyhapárti háziasszonyok, az optimális testsúlyukat elérni vagy megtartani igyekvő, pánikos szinglik, a hisztérikusan fogyókúrázó anorexiás kamaszlányok és korábban "örök agglegénynek", mostanában meg "melegnek" nevezett dekoratőrök, designerek és divattervezők.
Pedig egy igazi férfi az igenis, imádja a jó salátát! Csak tessenek mellé adni, mondjuk, pár szelet jóféle lángolt kolbásszal töltött sertéskarajt, egy-két aranybarna bőrű, kívül ropogósra, belül meg porhanyósan omlósra sült kacsacombot... és persze egy kiadós mennyiségű, zsírban, vagy olajban meghempergetett, vékonyra metélt zöldpetrezselyemmel gazdagon meghintett, zsenge parázskrumplit, hófehéren pergő rizst. A főétel mögé nyomatékul felsorakozó, mazsolás túróval töltött krémes már tényleg csak arra való, hogy a lassanként eltelő férfi gyomrát szelíden emlékeztesse arra:
-Ugye, milyen jó is volt az az adag idényjellegű zöldsaláta, barátom?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése