Ó, piruló hagymák
otthonillata!
Perdül a zsírban
a fürge fakanál,
egyszerre forró, ám
meghitt hangulatban,
míg lábasom alja
a kanál lisztre vár…
Jó dolog is néha
a tűzhely előtt állni,
rántást kavargatva
egyébre nem várni,
csak hogy mikor lesz már
„zsemleszínű”…
Kívül marad minden,
bántások és álság,
nem izgat e percben
a gazdasági válság
és a sok miniszter
most épp mit akar…
Pattog a köménymag,
szóródik a só,
ráér most rám várni
a versolvasó…
Lehet, pont azt mondja:
- Minden verset vess el!
Jobban járunk, hidd el,
egy tányér jó levessel…
Édes!, még ha sós is :)
VálaszTörlésIgaz, hogy nem csak igével él az ember, de a verselést azért mégse vesd el :-)))
VálaszTörlésMilyen nehéz a rántást elkészíteni, jól példázza az óda:)
VálaszTörlés